Figyelj, el se hiszed, mi történt velem a múlt héten. Tudod, az anyósom mindig azzal nyaggat, hogy cseréljük már le azokat a régi redőnyöket, mert úgy néznek ki, mint akiket megvert az élet. Mondtam neki, hogy jó, legyen, nézzünk valami modernebbet. Aztán egyszer csak előállt ezzel a pillérzsalu dologgal. Mondom, mi a franc az a pillérzsalu? Hát kiderült, hogy ez valami új divat, amit a szomszéd Marika néni rakott fel, és azóta mindenki azt bámulja.
De hadd meséljek az elejéről. Az anyósom, tudod milyen, hetvenöt éves, de olyan energiája van, mint egy atomreaktornak. Amióta három éve hozzánk költözött az apósom halála után, folyamatosan talál valamit, amit szerinte meg kellene csinálni a házon. Először a fürdőszobát újíttattuk fel miatta, aztán jött a konyha, majd a nappaliban kellett új padlót rakni, mert szerinte a régi parketta már öregesen nyikorog. Most éppen a redőnyökön volt a sor.
Szóval kedden azzal jött, hogy járt a három házzal arrébb lakó barátnőjénél, Marika néninél – tudod, akivel minden délután teáznak és pletykálnak -, és látta, hogy milyen gyönyörű új árnyékolót raktak fel náluk. Állítólag pillérzsalu a neve, és ez a legmodernebb, legpraktikusabb megoldás manapság. Mondom neki, hogy biztos jól hallotta-e, mert én még soha életemben nem hallottam pillérzsaluról. De ő hajthatatlan volt, hogy dehogynem hallotta jól, nem süket ő, a Marika is azt mondta, meg a szerelő is, aki felrakta.
Na jó, gondoltam, majd utánanézek az interneten. Rákerestem minden lehetséges módon, de sehol egy találat. Már kezdtem azt hinni, hogy az anyósom megint kitalált valamit, mint amikor múltkor digitális krumplihámozót akart venni, mert hallotta a tévében, és összekeverte a digitális konyhai mérleggel.
Másnap reggel megint ezzel kezdte, hogy megnéztem-e már a pillérzsalut, mert a Marika néni azt mondta, hogy az övék száznyolcvanezer forint volt, de megérte, mert nagyon energiatakarékos. Energiatakarékos egy redőny? Na mindegy. Délután, amikor hazajöttem a munkából, az anyósom már a kabátjában várt, hogy menjünk át Marika nénihez, hadd mutassa meg nekem is azt a pillérzsalut.
Átsétáltunk hozzájuk, és Marika néni, aki egyébként egy kedves, de kissé hallássérült hölgy, nagy örömmel mutatott egy teljesen átlagos elektromos redőnyt. Semmi különös, semmi extrém. Amikor megkérdeztem, hogy ez lenne-e a pillérzsalu, ő visszakérdezett, hogy tessék, majd amikor az anyósom elkiáltotta magát, hogy PILLÉRZSALU, akkor Marika néni bólogatott, hogy ja, a zsalugáter, nagyon praktikus, és milyen szépen áll a pilléreken.
Na, ekkor kezdett derengeni a dolog. Valahogy a pilléren álló zsalugáter kifejezésből lett az anyósom fejében pillérzsalu. És mivel Marika néni is félrehallotta, amit az anyósom mondott, ő is átvette ezt a fura elnevezést.
De a történet itt még nem ért véget. Az anyósom ragaszkodott hozzá, hogy mi is ilyen pillérzsalut vegyünk. Másnap elmentünk az építőanyag kereskedésbe, és már a bejáratnál feltűnt, hogy az anyósom milyen magabiztosan lépked. Egyenesen odament a pultos sráchoz és közölte vele, hogy pillérzsalut szeretnénk nézni.
A srác, egy húsz év körüli fiatalember, csak pislogott. Nem értette, mire gondol az anyósom. Amikor az anyósom hangosabban megismételte, hogy PILLÉRZSALU, mintha a srác süket lenne, az csak még jobban összezavarodott. Kérdezte, hogy talán zsalugáterre gondol-e. De nem, az anyósom hajthatatlan volt: pillérzsalu kell, az a modern, ami a pilléreken van.
A srác tanácstalanul nézett rám, én meg próbáltam menteni a helyzetet azzal, hogy redőnyt szeretnénk, esetleg zsalugátert. Erre megkönnyebbülten mondta, hogy az ott van a hátsó sorban, menjünk. De az anyósom nem hagyta annyiban, számon kérte a fiatalemberen, hogy nem ért hozzá, mert ő pillérzsalut mondott.
Ekkor jött oda az üzletvezető, egy negyvenes, bajuszos férfi, és megkérdezte, mi a probléma. A fiatal eladó elmagyarázta neki, hogy a hölgy pillérzsalut keres. Az üzletvezető is összevonta a szemöldökét, mondta, hogy ilyen termékük nincs. Az anyósom erre felháborodott, hogy dehogyis nincs, a szomszédjának van, száznyolcvanezer forintért vette.
Ekkorra már kezdett gyülekezni körülöttünk a többi vásárló is. Mindenki kíváncsian hallgatta, mi az a pillérzsalu. Egy idősebb úr még meg is szólalt, hogy ő negyven éve az építőiparban dolgozik, de pillérzsaluról még nem hallott. Az anyósom erre azt vágta a fejéhez, hogy azért, mert nem tájékozódik.
A helyzet kezdett kínossá válni. Az üzletvezető diplomatikusan próbálta kezelni a dolgot, felajánlotta, hogy mutassa meg, milyen redőnyöket tudnak ajánlani, biztosan találnak megfelelőt. Végigjártuk az egész üzletet. Az anyósom minden egyes terméknél megkérdezte, hogy az pillérzsalu-e. Az eladók már csak a fejüket rázták. Végül kiválasztottunk egy elektromos redőnyt, amit az anyósom csak azért fogadott el, mert megígértem neki, hogy ezt is hívhatja pillérzsalunak, ha akarja.
De még mindig nincs vége. Amikor másnap jöttek a szerelők, az anyósom nekik is elmagyarázta, hogy pillérzsalut rendeltek. A szerelők értetlenül néztek, de aztán rájöttek, hogy redőnyről van szó, és nem szóltak semmit. Viszont amikor elmentek, hallottam, ahogy az egyik mondja a másiknak, hogy huszonöt éve csinálja ezt a szakmát, de pillérzsalut még nem szerelt fel.
A legviccesebb az volt, amikor a szerelés után az anyósom körbe telefonálta az összes rokonát, hogy nekünk már van pillérzsalunk. A húgom másnap felhívott, hogy mi az isten az a pillérzsalu. Próbáltam elmagyarázni, de közben annyit röhögtünk, hogy alig bírtam beszélni.
Aztán a dolog kezdett terjedni az utcában. Az anyósom minden szomszédnak elmesélte, hogy milyen szép új pillérzsalut szereltettünk fel. Először mindenki értetlenkedett, de aztán valahogy megragadt ez az elnevezés. A múlt héten a szemközti Józsi bácsi átszólt a kerítésen, hogy ők is gondolkodnak egy pillérzsalun, és megkérdezte, mennyibe került a miénk.
A postás is belekeveredett a dologba. Amikor hozta a számlát a redőnyről, az anyósom büszkén újságolta neki, hogy ez a pillérzsaluért jött. A postás először nem értette, aztán amikor az anyósom megmutatta neki az ablakot, csak bólogatott, hogy ja, értem, szép lett. Azóta minden alkalommal megkérdezi, hogy van a híres pillérzsalu.
Az unokám, a kis Peti, aki hétéves, természetesen ezt is megtanulta a mamától. Múlt héten az iskolában rajzórán házat kellett rajzolni, és ő büszkén odaírta az ablak mellé, hogy pillérzsalu. A tanárnő hazaküldte a rajzot egy kis cetlivel, hogy nem érti, mi az a pillérzsalu. Próbáltam elmagyarázni neki fogadóórán, de láttam rajta, hogy azt hiszi, megőrültünk.
A csúcs az volt, amikor a múlt hónapban jött a népszámlálás. A kérdező hölgy végigment a lakás jellemzőin, és amikor az árnyékolástechnikához ért, az anyósom közbevágott, hogy pillérzsalu van minden ablakon. A hölgy megállt, nézett rá, majd rám, aztán megkérdezte, hogy az micsoda. Próbáltam elmagyarázni, hogy ez csak egy családi elnevezés a redőnyre, de az anyósom ragaszkodott hozzá, hogy írja be úgy, hogy pillérzsalu. Végül a hölgy diplomatikusan azt írta, hogy elektromos redőny, de láttam rajta, hogy ez a nap emlékezetes marad számára.
Most már az egész család így hívja. Amikor a sógorom felújította a házát, megkérdezte, hogy ők is vegyenek-e pillérzsalut. A feleségem már a barkácsboltban is automatikusan azt mondja, hogy a pillérzsaluhoz keresünk alkatrészt. Egyszer még én is így kértem valamit, és csak akkor esett le, amikor a boltos bambán nézett rám.
De tudod, mi a legérdekesebb? Kezdem azt hinni, hogy ez még el is terjed. A múltkor a buszon hallottam, ahogy két néni beszélget, és az egyik említette, hogy a lánya pillérzsalut szereltetett az új lakásába. Nem szóltam semmit, csak magamban mosolyogtam.
Az anyósom persze büszke magára. Szerinte ő fedezte fel ezt a kifejezést, és mindenki tőle tanulta. Nem akarom kiábrándítani. Végül is, ha ez teszi boldoggá. És őszintén szólva, kezd hozzánőni a családhoz ez a szó. Már azon gondolkodom, hogy ha majd egyszer költözünk, az új házba is pillérzsalut szereltetek. Csak a tradíció kedvéért.
A legjobb az egészben az, hogy azóta is, ha valaki valamit rosszul mond vagy összekever a családban, azt mondjuk rá, hogy na, ez is egy pillérzsalu-helyzet. Múltkor a fiam a digitális órát digitális borának mondta véletlenül, rögtön rászóltunk, hogy pillérzsalu! Ő persze nem értette először, de aztán elmeséltem neki az egész sztorit, és azóta ő is használja.
Szóval így lettünk mi a pillérzsalus család az utcában. És tudod mit? Már nem is bánom. Van valami kedves ebben az egészben. Meg aztán legalább van egy jó sztorink, amit lehet mesélni. Mint most neked is. És fogadok, hogy te is el fogod mesélni valakinek, és akkor már te is terjeszted a pillérzsalu legendáját. Ne tagadd, látom rajtad, hogy már alig várod!
Mi őket választottuk : https://legnotre.hu/